MAGYARVALKÓI REFORMÁTUS TEMPLOM
Magyarvalkó erőssége a református templom ...

MAGYARVALKÓ

 

A Budapesttől alig 350 km-re, Kolozsvár szomszédságában, Erdélyben fekvő Kalotaszeg nevét először egy 1443. évi oklevélben találjuk meg: „in Comitatu Kalathazeg existentes et habitas”.

A Királyhágót elhagyva a Vlegyásza lábainál elterülő Bánffyhunyadon át, Magyargyerőmonostor irányába juthatunk el a Felszeg legdélebben fekvő végvárába, Magyarvalkóra. 

A falu története szorosan összefügg Kalotaszeg és elsősorban a Felszeg történetével.

A honfoglalás idején a magyarságság a Vereckei szoros mellett a Kárpátok átjárható hágóin keresztül is érkezett Erdély földjére, majd nagy részük még abban az évben tovább vonult a mai Magyarország területére.

Akik Erdély területén maradtak a besenyő támadások ellen voltak hivatottak biztosítani a magyarság új hazáját. Ezek közé tartozhatott a Kalotaszeget benépesítő Mikola, Gyerőfi, Kemény, Kabos, Radó, Tompa, Vitéz, és Veres családokat egyesítő nemzetség is.

A népi hiedelem szerit a Valkó név eredete Géza fia Vajktól (későbbi Szent István király) ered.

Amikor Vajk nagyapjánál, Gyula fejedelemnél időzött Erdélyben vadászatai alkalmával Gyalu várából gyakran a mai Magyarvalkó feletti hegyen tanyázott. A Malatónak nevezett hegyen Vajk gyakran múlatta idejét és innen eredhet Valkó elnevezése.

 A hiedelemtől ellentétben a település feltehetően szláv elnevezésének első írásos említése az 1291-96. közötti időkre tehető, a Benedek rendi váradi püsök részére beadott gabonatized alapján: „ in Wolkou XX. Cap”. A későbbi évszázadokban is felbukkan a település neve akkori írásokban, 1297-ben „Walkou, 1337-ben Valta („Gregorius sacerdos de villa Valta solvit Il grossos”), 1361-ben Wolko („Nicolaus filius Pauli nobilis de Wolko”) és 1487-ben Walko („Johannes plebanus de Walko filius Raphaelis de dicta Walko”) néven.

 Kalotaszeg legtöbb falvához hasonlóan Magyarvalkót sem kímélte a történelem vihara.

 Giorgio Basta idejében német zsoldosok pusztították a falut, majd amikor II. Rákóczi György 1657-ben hadjáratot indított Lengyelország ezért a törökök tatár hadakat küldtek Erdély ellen, akik városokat, falvakat sarcolva, és mindent felégetve végigsöpörtek Magyarvalkón is. A templom 1974-1975-ös általános felújításakor találták meg azt a csontkamrát, mely a tatárdúláskor elesettek maradványait őrzi.

 1710-ben, a Rákóczi szabadságharc alatt felgyújtották a templom tornyát is.

 Az 1848-1849-es szabadságharc idején a Magyarvalkót övező hegyekben, Marisel mellett veszett oda a Rákóczi-szabadcsapat és esett el vezetőjük, a 22 éves Vasvári Pál.

 1940. augusztus 30-án a második Bécsi Döntés értelmében Erdély és a Partium, illetve Máramaros területeinek egy része ismét Magyarország igazgatása alá került. A határ, a Tunya dombján, a templom feletti fenyves mögött húzódott, így Magyarvalkó továbbra is Romániában maradt.

A viharos történelmi időszakok után napjainkban már békésebb idők járnak Magyarvalkón is.

Kalotaszegről az embereknek általában a faragott homlokzatú „kalotaszegi házak” közül kimagasló jellegzetes református templomok jutnak eszébe. A régen lebontott fa haranglábak helyére épített kőtornyokat jobbára a négy evangélista tiszteletére emelt fiók tornyok díszítik. A templomok többségének belsejét díszes varrottasok és az Umlingok fafestményei díszítik. A templomok falai körül gyakran találunk békés, virágos temetőket.

Ilyen falu a felszegi Magyarvalkó is.

 A tájegység talán legimpozánsabb fazsindelyes temploma, melyet gyakran ábrázolnak Kalotaszeg szimbólumaként, a falu feletti dombról vigyázza a honfoglalás kori települést.

Jóval a honfoglalást követően a Magyarvalkó feletti dombon a Ferenc-rendi barátok alapítottak templomot 1261-ben.

Az építésekor a román építészeti stílus jegyeit viselő kis kápolnát 1452-ben bővítették ki a gótikus stílusú, támpilléres, sokszögű szentéllyel melyhez 1550-ben építették a zömök tornyot, melynek fazsindelyes fióktornyos sisakja adja meg a templom jellegzetes „kalotaszegi” formáját.

Az ódon templomot a tornácos fedelű tornyos bástyák, vastag falak és a rajtuk sűrűn elhelyezkedő vágott lőrések mesebeli várrá varázsolták.

Csodálatos panoráma tárul elénk a templom mellől, de még inkább a templomtoronyból!

Rálátni a több mint 200 rendezett porta között futó zegzugos, kanyargós, poros utcákra.

Napközben kihaltak az utcák, a többnyire idősödő emberek a földeken vagy távol a falutól, a városokban dolgoznak. A korábban termelőszövetkezetként működő létesítményt egy külföldi vállalkozó üzemelteti.

A meglehetősen gyenge minőségű földet nehéz megművelni, többnyire csak az állatoknak valót lehet rajta termeszteni.

 Reggel és este a legelőkre vonuló állatok, köztük a zsíros tejet adó bivalyok róják és teszik mozgalmassá a falu álmos utcáit.

 A többi kalotaszegi faluhoz hasonlatosan itt is nehéz a megélhetés, a fiatalok többnyire elszármaztak innen és csak hétvégeken jönnek besegíteni a munkába.

 Évekkel ezelőtt a menetrendszerinti buszjáratot is megszüntették, még tovább taszítva a falut az elszigeteltségbe.

 Mára már a piacolás is kiment a divatból, a falut egyetlen vegyesbolt hivatott ellátni.

 A magyarvalkói gyerekek az elemi iskolát szülőfalujukban végzik, utána Kalotaszentkirályon folytatják tanulmányaikat, majd a továbbra is tanulni vágyók többsége a kolozsvári magyar iskoláknak lesznek diákjai.

 Magyarvalkó népessége nem mutat jelentős változást napjaink és az első, 1850. évi népszámlálási adatok óta. Akkor a falu 607 fős lakosságából 403 ember vallotta magát magyarnak, 200 románnak és 4 cigány lakosa is volt a településnek. Bár a századfordulós adatok további növekedést mutatnak, a háborúk és a szocialista mezőgazdaság kedvezőtlen hatásainak valamint a falvak általános elöregedésének köszönhetően, melyet erősít a kalotaszegi falvak „egyke” gondolkodásmódja, napjainkra – 1992 – 455 főre csökkent a lakosság lélekszáma.

 A reformáció szelleme sikeresen végigsöpört Kalotaszegen és két falu kivételével, minden település – köztük Magyarvalkó is – reformátussá lett az 1580-as években. Az átmenet itt sem volt békés, a templomokban elpusztítottak mindazt, ami katolikus volt, a festett és faragott szentképeket a templom mellé ásott gödörbe temették.

 Magyarvalkó felekezeti statisztikája hűen tükrözi a lakosság nemzetiségi összetételét. Az első népszámlálási adatok szerint a falu 403 magyar lakosa közül 402 fő református 1 lélek pedig katolikus vallású.

 A háborúkat és a politikai változásokat követően a felekezeti hovatartozás hozzáigazodott a nemzetiségi összetételhez és elmondhatjuk, hogy a falu magyar lakossága zömében református, míg a románok az ortodox államvallást mondják magukénak, noha élnek a faluban római katolikusok és baptisták is. Utóbbiaknak imaházuk is van.

 A néprajzi értelemben vett kulturális tevékenység meglehetősen kevés. Természetesen a hagyományos paraszti élethez kapcsolódó ünnepeket, szokásokat, mint a konfirmálás, házasságkötés, karácsonyi kántálás, stb. tartják napjainkban is, ám a színes, pompás viselet, mely Ady Endrét is megihlette meglehetősen ritkán látható. A minden házban fellelhető – még pénzzé nem tett – varrottasok, gyöngyös párták, népi viselet, mára már a ládák mélyén pihen.

 

 

Pompás magyarok, templomból jövet
Mentek át a Kalota folyón
S a hidat fényben majdnem fölemelte
Az ölelő júniusi Nap.
Mennyi szín, mennyi szín, mennyi kedves
És tarkaságban annyi nyugalom
És fehér és piros és virító sárga,
Izgató kék és harcos barna szín
S micsoda nyugodt, nagyságos arcok,
Ékes párták, leesni áhítók.

 /Ady Endre: A Kalota partján/

 Ha Magyarvalkó hírességeire gondolunk, akkor mindenekelőtt az 1540 körül született Valkai András jut eszünkbe.

 A kolozsvári Unitárius Főiskolai tanulmányait követően a gyulafehérvári fejedelmi kancellárián találjuk. Báthory István erdélyi fejedelem 1586-ban bekövetkezett haláláig, a fejedelem ítélőszékének ülnöke.

 A valkói családi birtok ügyeinek intézése mellett a könyvszerető, széles érdeklődési körű, humanista gondolkodású Valkai olvasmányaiból kitűnő érzékkel választja ki és önti verses formába a kor emberét érdeklő témákat.

 Bonfini elbeszélése alapján 1567-ben dolgozza fel a felesége elcsábításáért a királynén bosszút álló Bánk bán történetét, mely később Katona József feldolgozásában vált igazán híressé. Az Ős-Bánk bánként ismert művet először Heltai Gáspár nyomdájában jelentették meg.

 A másik hazai témájú verse a magyar királyok eredetéről szóló verses krónika - Az Magyar Királyoknac eredetekről és nemzetségekről való szép Historia – 1576-ban keletkezett.” A 811 versszakos mű mellett Valkai András megénekelt még olyan témákat is melyek nem a magyar történelemhez kapcsolódtak.

 Magyarvalkónak jeles történetíró papja volt Mihálcz Elek és a két világháború között Kónya Gyula, kinek házánál magyar írók és művészek többször találkoztak. Kónya Gyuláné Schéfer Teréz, a költő Áprily Lajos feleségének testvére pedig megszervezte a varrottasok terjesztését és értékesítését. Állandó szállítója volt a Kacsó Sándor író által Brassóban létrehozott Általános Gazdasági és Ipari Szövetkezet népművészeti boltjának, de népművészeti lerakatot létesített Kolozsvárt és Temesvárt is. Írásokban, versekben termékeny időszakot töltött Valkón maga Jékely Zoltán is, amiről nemrég megjelent Kalotaszegi elégia című kötete is tanúskodik.

 1899-ben született Magyarvalkón Miháltz Pál Munkácsy-díjas festőművész, aki képzőművészeti tanulmányait 1918-ban kezdte el a Képzőművészeti Főiskolán. 1930-tól Szentendrén dolgozik, itt alakította ki önálló színekben gazdag, szimbolista stílusát is. 1946-59 között az Iparművészeti Főiskola professzora. 1988-ban hunyt el Budapesten.