MAGYARVALKÓI REFORMÁTUS TEMPLOM
Magyarvalkó erőssége a református templom ...

TEMPLOMKERT

 Védelmi célból Rákóczi György fejedelem a templomot kettős fallal vetette körül. Az ódon templomot a tornácos fedelű tornyos bástyák, vastag falak és a rajtuk sűrűn elhelyezkedő vágott lőrések mesebeli várrá varázsolták.

A temetőkertben még fellelhetők a régi temetkezés nyomai. A templom 1974-1975-ös általános felújításakor találták meg azt a csontkamrát, mely a Rákóczi György fejedelemsége idején bekövetkezett második tatárdúlás alkalmával a templomba menekült és itt pusztult több száz ember maradványait őrizte. Egy kis kerített kertben három faragott fejfa állít emléket az elhunytaknak.     

  „ Jöttek a tatárok vagy milyen nép vót, csak mind ott kifutottak a falubúl, oda a templomba. Körül a templom körül van az a kűfal. Vannak ott azok a lyukak. Ott dugták ki szegények, mit tudom én, mijek vót, puskájuk, valami védőjük, hogy ott szabaduljanak. Igen, de mind ott ölték meg üket. Úgy is mondták, hogy azok a kutyafejű tatárok ölték meg üket.” 

 /Magyar Zoltán: Kalotaszegi népmondák – Gyüre Varga Erzsébet - Magyarvalkó/

   

A templom körüli temetőkertben különlegesen érdekes, régi sírokat, faragott kőtáblákat és kopjafákat láthatunk.

           

"A mi temetőink nem bús, bánatos halotti házak. A mi temetőink nem halálra emlékeztetők, nem néznek az élőkre gödrös halotti szemmel. A mi temetőink nem hirdetnek elmúlást, de életet, örökkévalót, a mi vénséges domboldali Kálvinista temetőink. És nincsen a világnak olyan vidám temetője, mint a miénkek. Az egész havasalján ott a legtöbb tarka virág. Amikor a temető virágzik, fehér és rózsaszínű minden fa, mintha hó lepné és véges-végig az egész cinterem földje csupa-csupa szagos virágszirom. Halottaink fejéhez nem állítunk komoly keresztet, sem rideg márványt mi, régi harcos pogány unokák. Csillagos, buzogányos fejfát tűzünk halottaink dombjára, selyem lobogósat szüzek sírjára, tollbokrétásat gyerekek fejéhez."

/Kós Károly/